Az élet művészete: Vagy Te vezetsz a "táncban", vagy Téged vezetnek.
Mindig az időszerűség dönti el, hogy melyik a megfelelő. Baj, ha valaki nem vállalja a vezetést, holott vezetnie kellene - vagy nem hagyja magát vezetni, önakaratával szétdúlja a táncot. Két őserő van: Jin és Jang. A Jang kezdeményez, irányít, vezet, akar, teremt, meghatároz, aktív, pozitív és centrifugálisan szétterjed. A Jang vezet a táncban. Harcban a Jangé az első szándék, a támadás, a lerohanás, az önakarat érvényesítése. A Jin befogad, elfogad, passzív, magába ölel, hagyja, hogy irányítsák a táncban. Odaadó, érlelő, türelmes, várakozó - létrehozza, amit a Jang akar. Harcban a Jiné a második szándék, mindig csak hátrál és válaszol:abból él, hogy ellenfele hibát vét, s a támadásban „túl akarja magát.” A Jin a védekezés zsenije.
Mi, a mai kor emberei lépten-nyomon összekutyuljuk a két erőt, s nyugtalanságunknak éppen ez az oka. Nyüzsgünk, amikor várni kellene, beszélünk, amikor hallgatni, várunk, amikor éppen tennünk kellene. Mivel hiányzik a bölcsességünk, össze-vissza lépkedünk a „sakktáblán.” Ráadásul azt a hibát is elkövetjük, hogy, hogy nem érezzük a két őserő egységét, hogy bármennyire is hangsúlyos az egyik, soha nincs a másiktól „külön” – a kettő ugyanannak az Egynek a két fele, s nem lehet az egyiket a másik nélkül élni.
A kung-fu mestere, Bruce Lee azt mondta: „ Ha biciklivel indulsz valahová, nem nyomhatod le mindkét pedált egyszerre, mert felborulsz. Ha haladni akarsz, miközben az egyik pedált nyomod, a másikat fel kell engedned. Nyomás és elengedés együtt: ez a haladás titka!”
Erő és lágyság a harmonikus emberben egyszerre működik, hol az egyik van kívül, hol a másik belül, hol fordítva, s titka, hogy a helyes dolgot mindig a megfelelő időben teszi.
Számunkra ez a legnehezebb: tudatunkban a világ darabokra van törve, s képtelenek vagyunk átélni az ellentétek csodálatos egységét.
Alapelvek az élethez: Keresd mindig a harmóniát !
Törekedjünk minden helyzetben a harmónia fenntartására, s ha mégis elvész igyekezzünk azonnal visszaszerezni. Ennek a békés magatartásnak az az alapja, hogy az élet nem ellened, hanem érted van. Ami történik Veled, az sorsszerű. Ne tekintsd ellenségednek a világot, még akkor sem, ha a világ annak tekint Téged. Élj úgy mint a jó tengerész: bármilyen háborgó és veszélyes is a tenger, emeletes hullámokon dobálja hajóját, dühöng és el akarja nyelni – mégsem tekinti ellenségének! A tenger a jó hajós lételeme. Hitvese, szerelme, istene, akivel néha keservesen birkózik, de soha sem úgy mint az ellenségével, hanem mint saját testével, lelkével, mindenével ! Nem tudna nélküle élni, mert az övé: egy vele ! Ezért sohasem átkozza a vihart – előre számít rá, tudja, hogy benne van a sorsában – s igyekszik helytállni a halálos veszedelemben is. A jó hajós a legnagyobb viharban is tudja, hogy a megoldás kulcsa az ő kezében van.
Alapelvek az élethez: Óvakodj a túlzástól !
A két őserőnek a titka nem csupán az, hogy egymással birkóznak, hanem az, hogy önmagukban külön-külön is átváltoznak. A Jang szét akar terjedni, s ha belső feszültsége túllép egy határt összerándul és Jinné válik. Fordítva is igaz: a Jin össze akar húzódni, s ha belső ereje túllép egy határt, összerándul és Janggá válik. Az átváltozásnak az a törvénye, hogy a jelenségek egy bizonyos határon túl önmaguk ellentétébe csapnak át. A túl férfias férfi elkezd feminin tulajdonságokat mutatni, a túl nőies nő agresszív, uralkodó hisztériát tanúsítani. Nehéz elérni, hogy ne essünk át a ló másik oldalára, pedig az élet művészetének célja ez: középen maradni.Egy vágy, egy szerelem egy munka beteljesülésének képe a „ majdnem teli Hold.” Vagyis olyan állapot, amely megáll picivel a csúcs előtt ! Nem csap át! Nem lép föl egészen a csúcsra – mert abban a pillanatban lezuhan! A teli Hold máris sötétedik, s a déli Nap is. Az élet művésze sohasem a végletek, mindig a közép felé tájolódik. MINDEN KÖZÉPEN JÓ.
Az élet művészete: Őrizd a középpontodat!
Kína úgy nevezi magát: a Közép Birodalma. Ez a fontos szó egy egész nép titkát jelöli. Ez a hurrikán szíve, ahol csend van, nyugalom és némaság, miközben körülötte őrjöng s csapkod a szélvihar. Innen ered minden: az ürességből. Itt nincs Jin és Jang, itt nyugalom van. Közepe van a testednek, lelkednek, minden problémának. Bármilyen csatába keveredtél, bárhogy dúl benned és körülötted a vihar, mindig van lehetőséged arra, hogy visszahúzódj a KÖZÉP nyugalmába, ahonnan áttekintheted az egész kavargó zűrzavart. Egy egyszerű példa: férfi és nő között sokféle feszültség lehet, melyet meg lehet oldani a férfi és a nő igazsága szerint is. A „két igazság” nem ugyanaz, mert más szemmel nézik a világot, s a maguk módján mindkettőjüknek „igaza” lehet. Ez azonban nem így van: rá lehet nézni mindkettőjüknek ugyanarra a kérdésre nem a férfi és nem a nő, hanem az EMBER szemével is. Ez a megoldás! Tartós párkapcsolat csak akkor jöhet létre, ha mindkét félben szóhoz jut az ember is. Aki megtalálta a lelke közepét, az önmagára talált, az lát, az tud, ért, s amit tesz az helyes és pontos. Mielőtt cselekszel, húzódj a középbe, teremtsd meg egyensúlyodat!
Az élet művészete: Kire hallgatsz magadban?
Hányszor mondjuk: „ Tudtam, de nem hallgattam magamra?”
Van egy énünk, aki tudja, mi a jó, s van egy, aki csak azt hiszi, hogy tudja, de ne tudja. A lélek - a Felettes Én gondolatformái igazak. A lélek elérheti az Én hatalmát, amiben benne foglaltatik az önállóság, a hit, a bizalom, a kitartás, a tisztelet, az önfegyelem, az értéktudat, önmagunk szeretete. Az egó - a Hamis Én az ember tudatossága, ami a fizikai világhoz és a fizikai testhez kapcsolódik. Az egónk arra ösztönöz bennünket, hogy fizikai és anyagi haszonra törekedjünk. A kérdés: Kire hallgatsz magadban?
Mikor? Időzíts!
Tudnod kell, hogy a sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikkcakkban működik. A sors ugyanis nemcsak a Te sorsod, hanem sok mindenkié, s ahhoz, hogy egy esemény létrejöjjön, egybeesésekre van szükség. Nemcsak neked, másoknak is meg kell érniük rá. Mi, a mai kor emberei ritkán érezzük az idő minőségét: ezért nem tudunk bánni magunkkal, s nem tudjuk helyesen irányítani életünket. Ősszel tavaszt akarunk és virágzást, idős korunkban ifjúságot, s kamaszkorunkban öregedni szeretnénk. Az élet művészete abból áll, hogy az ember semmiféle helyzetben nem veszti el a jobbik énjét, mindig azt az időperiódust oldja meg s abban érzi jól magát, amelyben éppen benne van.
Alapelvek az élethez: Hagyd a mágust cselekedni!
A Ji King ősszava a Vu-vei - a „nem cselekvés” Azt jelenti: szélirányhoz fordítani a vitorlákat, árral úszni és a láthatatlan szeleket befogni. Magasabb síkon azonban ihletett tettet jelent, amit nem az egód akar, hanem a szellemed inspirál. Ha voltál már ilyen állapotban, tudod, hogy nem kellett küszködnöd, töprengened: az ihlet vezette a kezedet. Tudtad mit kell tenni, szinte magától ment. Ez a „Vu –vei”- ilyenkor mintha súgna valaki. A mágikus cselekvésnek az a titka, hogy az ember előbb lát, mint ahogy lépne. A mágust ott befolyásolja a dolgokat, ahol még képlékenyek. Ahol még csak gondolati szinten vannak. Ahol még csak energiák, léttervek. A mágus a „kódokat, a „csírákat”, az „információkat” mérlegeli: amit lelkének centrumába táplál, az válik valóvá. Utólag ez úgy néz ki mint egy varázslat. Ha nem tudod, milyen "információk" működtetik, egy komputer is fantasztikus varázslónak tűnik. Ugyanez kínaiul így hangzik: " A jó hadvezér megnyerte a csatát, még mielőtt elkezdte volna. A rossz hadvezér küzd, abban a reményben, hogy győzni fog. " Amiről itt szó van, az persze távoli cél. Úgy hívják: bölcsesség.
Kommentek